Kiállítás . Minek Kollektíva . Exhibition

 

Kiállítás

Minek Kollektíva: Teremtés . Minek Collective: Creation

Icsu Renáta
Nagy M. Hedvig
Nagy Zopán
Syporca Whandal

Art9 Galéria, Budapest
2019. május 2-23.

 

 

T  E  R  E  M  T  É  S  .  C  R  E  A  T  I  O  N

Hogy mi a teremtés? A teremtés a semmiből való létrehozás. Ha tehát létezik Isten (és most legyen ez a kiindulópontunk), akkor mindent Ő hozott létre a semmiből. A művészek szintén a semmiből hozzák létre azt a valamit, amiből, ha szerencsénk van, nekünk, nézőknek, művészet lesz. A művészetet ki lehet lógatni a falra. Egy galéria falára, vagy ne adj’ isten, a piszoárok fölé a férfimosdóba. És hát olyat is láttunk már, hogy egy piszoárból lett művészet. De hagyjuk most a piszoárokat. A kérdés az, hogy MINEK egyáltalán teremteni, ha egyszer úgyis elpusztul a teremtmény. Isten ezt talán nem gondolta végig rendesen. A művészek legalább hivatkozhatnak arra, hogy emberek. Az ember hibázhat. Isten nem.      Ferdinánd Zoltán

 

 

MEGNYITÓ . OPENING

fotó: Icsu Renáta

 

fotó: Varga Zsolt

 

fotó: Varga László

 

Syporca Whandal előadása . Syporca Whandal’s performance

fotók: Nagy Zopán

 

fotó: Nagy Zopán

 

fotó: Nagy M. Hedvig

 

fotó: Icsu Renáta

 

Mozgókép . Movie    megnyitó

 

 

 

 

 

 

FINISSZÁZS . FINISSAGE

Syporca Whandal, Kovàts Jàzon és Dóra Attila előadása

fotók: Nagy M. Hedvig

 

fotók: Icsu Renáta

 

 

A TAGOKRÓL . ABOUT THE MEMBERS

Icsu Renáta (1979) grafikus, aki fényképeket is készít
Visszahúzódó, zárkózott, magányos alkotó. A valóságtól elrugaszkodó, sokszor nyomasztó képeinek főszereplője ő maga. Gyakran helyezi magát olyan jelenetekbe, amelyekbe a valóságban soha sem szeretne belekerülni. Ha kell, épít, ha kell, rombol, ha kell, a feje tetejére állítja a világot egy kép kedvéért. Fotói nem montázsok. Utólag nem tesz rájuk és nem is vesz le róluk lényeges elemeket. Képeivel szeretné a nézőt elgondolkodtatni, egyrészt a mondanivalón, másrészt a kép készítésének körülményein. Célja megmutatni a rózsaszín valóságon túli létezést.

fotó: Nagy Zopán

 

Nagy Zopán (1973) költő, fotós, képzőművész
Széleskörű tájékozottsággal és kifinomult ízléssel bíró nagy formátumú szellemi ember. Az irodalmi szcénában állandó jelzője: „az utolsó avantgárd költő”. Nagy Zopán – mint a paradoxonok embere – csavar még egyet a dolgon: a mennyországban a poklot igyekszik megfotózni: saját kísérteties vízióit. Erős atmoszférájú múltfotói mindig sötét, humortalan, megrendezett képek. Erős szimbolizmus jellemzi – de hogy mit akarhat szimbolizálni, azt sűrű homályba borítja. Egyfolytában forszírozza a hibákat és provokálja a véletlent. Intenzív bölcseleti és képzeleti-figyelem motiválja – akárcsak verseit –, s állandóan reflektálja is önmagát a művekben. Misztikus érintettsége indulati-bölcseleti paradoxonokban létezik. (Miltényi Tibor)

fotó: Nagy M. Hedvig

 

Nagy M. Hedvig (1983) fotós
Az élet: küzdelem önmagunkkal, a külvilággal, Istennel, a hiányával, meg a halállal. Szomorú-kegyetlen képei csakis a lényegről hajlandóak beszélni. És ha egy fiatal művész ilyen kíméletlen következetességgel csakis a lényegről hajlandó beszélni, akkor talán van még remény. Talán akadnak, akik tetteikkel elhomályosítják a halált – adott esetben épp azáltal, hogy felmutatják a halál igazságát –, így talán a létezés nem is csupán egyetlen orbitális hazugság…

fotó: Syporca Whandal

 

Syporca Whandal (1977) képzőművész, performer
A „minden egész eltörött” szilánkjait összművészetével rendezi mozaikba. Megy a saját feje után, kísérletezik, feszegeti saját maga és mások határait. Alkotói fanatizmusa túlmegy a lineáris célok fiktív és manifesztálódott labirintusán. Fizikai léte és teremtő ereje a pszeudo létben nyer örök nyughatatlanságot.

fotó: Nagy M. Hedvig